Tegnap a TV2 csatorna Napló című műsorában riportot közöltek olyan csoportokkal, akik magukat radikális állatvédőknek nevezik. Céljuk, hogy minden tudottá vált olyan esetben, amikor állatkínzók elkerülik a törvényi büntetést (mint jelenleg a két Baranya megyei kamasz, akik kismacskákat kínoztak halálra különös és perverz kegyetlenséggel), utólag a bűnösöket felkeresve alapos veréssel torolják meg a bűntettet.
Bár általánosságban pacifista vagyok, s bűnnek gondolok minden erőszakot, azzal egyet kell értenem, hogy jelenleg – a magyarországi joggyakorlat túlzottan is elnéző volta miatt – nincs más mód, hogy valami elrettentő, visszatartó erő jelenjen meg a védtelen állatokat megkínzó elmebetegek előtt, ami miatt talán kétszer is meggondolják ezután, tegyenek-e ilyet. Az állatok jogos védelme megér ennyit, erkölcsileg melléjük állok, a radikális állatvédők mellett vagyok.
Mindamellett szinte magányos Robin Hood-oknak is tartom őket, hiszen addig, míg a köz nem taszítja ki ezeket a selejteket (és itt az állatkínzókra gondolok), hovatovább sokan nem is tartják (akkora) bűnnek, és az állatokra tárgyként, elpusztítható, megkínozható valamiként tekintenek, nos addig azokat, akik akár erőszakhoz is folyamodnak az állatok védelmében, bizony sokan elítélik.
Hozzájuk szólok most: az állatok éppoly csodás teremtményei a Földnek, mint az emberek. Törékenyek, sebezhetőek, mint mi magunk is. Ha valaki embert öl, a közösség felzúdul, ha állatot öl, abban már kisebb az összhang. „Arra teremtették az állatokat, hogy megegyük őket, hogy bőrükből, szőrméjükből ruhát készítsünk...” tartják sokan. Nekik ajánlanám a következő játékot. Képzeljenek maguk elé egy olyan fordított világot, ahol mi emberek élünk ólakban, aklokban, istállókban, s várjuk a hamarosan bekövetkező véget, a vágást egy iparosított mészárszéken, avagy vadásznak ránk, úgymond sportból, esetleg jól megínoznak bennünket, csak mert megtehetik... Jó játék, ugye?
Az emberiség történetének igen hosszú szakasza kellett hozzá, hogy egyik embert a másikkal egyenlőnek gondoljuk, s ne legyen természetes, hogy rabszolgáink vannak, akiket akár naponta megverhetünk, megerőszakolhatunk és semmibe vehetjük emberi méltóságukat.
Mikorra lesz annyira felnőtt és valóban értelmes faj az emberiség, hogy észrevegye: minden érző lény ugyanolyan jogon él a Földön, mint mi, sem birtokolni, sem elpusztítani, sem pedig bántalmazni nincs jogalapunk őket.
És egy másik video ugyanebben a témában:
És még pár link:
