A hétvégén rászántuk magunkat, hogy meglátogassuk a Krisna völgyet Somogyvámoson. Egy ideje már foglalkoztatott bennünket a gondolat, és mostanra tetté szilárdult. Nem volt verőfényes az utunk, de a kissé felhős-borongós túra mégis azzal a kellemes élménnyel teljesedett be, mint amiben reménykedtünk, amire számítottunk.
A csendes völgy lassan a téli álomra készülődik, csak a begyűjtött tökök mutattak némi ízelítőt a gazdálkodásból, ami öko-alapokon nyugszik, semmiféle vegyszert, permetet és hasonlókat nem használva a földeken. A tehenek végtelenül jámborak, látszik rajtuk a szeretetteli gondokodás, és ami számomra a legmeglepőbb élmény volt: séta közben éreztem, hogy a föld is mintha békét, jóakaratot sugározna magából... Mint megtudtuk, még földművelés közben is magának Krisnának ajánlják fel a tevékenységet, a munkát, s bizony kitapintható volt az a pozitív energia, amit ők a földnek adnak, amit az békés, barátságos reznanciák kisugárzásával hálál meg.
Bár a teheneken és az itt-ott felbukkanó cicákon kívül más háziállatot nem láttunk, a hely béke-szigete hangulata egyértelmű volt mindannyiunk számára. A Krisna tudatú közösség életének egyik legalapvetőbb regulája a húsmentes étkezés, az állatok életének tisztelete okán, ez hamar lelki közösséget épített bennünk irányukban, még ha nem is tudnánk teljesen osztozni életvitelükben és egyéb szabályaik betartásában.
Minden kedves állatvédő vegának ajánljuk a Krisna völgy meglátogatását, mégpedig igen jó szívvel. Hare Krisna, hare, hare.
