A minap a televízió hiradójából értesülhettünk egy újabb állatkínzásról: egy kutyát kötéllel fojtogattak, majd megvakítottak és végül egy homokos-löszös területen élve elástak. Szerencsétlen állat pár napig volt beásva, a homokból kilógó orrát fedezte fel egy járókelő és mentették ki az állatot, aki (HIC! aki) sajnos belehalt gazdája kínzásaiba, pedig a jószándékú segítség nappokig küzdött az életéért.
Nem fér a fejembe, hogyan fér egy emberbe ennyi gonoszság? Hogyan lehet valaki erre képes, holott köztudott, hogy a kutyák a legaltruistább állatok (a szó szoros értelmében önfeláldozóak, azaz meghalni is képesek a szeretett gazdiért, még akkor is, ha történetesen a gazdi cudarul bánik velük...).
A hírt tetézte, hogy ismételten elmondták: Magyarországon, bár évek óta bűncselekménynek számítja a jog is az állatkínzást, valójában semmi sem történik, eddig csak felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki állatkínzókra a bíróságok, mint legszigorúbb büntetést. Ezért lehet ezt megtenni, és sajnos jópáran meg is teszik, hiszen nem kell félniük a következményektől...
